Miért megy Kínába lemezt felvenni egy magyar gitáros, aki sokat merít a magyar népzenéből?
Ott kezdeném, hogy miért megy egy huszonegynéhány éves gitáros erdélyi falvakba népzenészek közé? Miért lakik velük együtt, figyeli a zenéjüket éveken keresztül – miközben valójában, autentikus értelemben nem tud velük együtt játszani, mivel a gitár nem egy őshonos hangszer azon a vidéken? Ráadásul, ha mégis gitározni kezd valaki egy autentikus formációban, akkor legalábbis biztosan nem szólistaként, vagy ottani nyelvjárásban prímásként teszi ezt. Nekem ezeket a falakat döntötték le az ottani tapasztalataim, és ennek a hatására alakult meg a Napra zenekar. Hasonló felismerésekért megyek Kínába is. Meg akarok ismerni egy számomra új zenei gondolatot, hogy azzal felül tudjak írni régi berögzültségeket. Azaz egyfajta átértékelés reményében indulok el, amelyek végső soron mozgásban tartják az ember képzelőerejét.
A kínai utad kapcsán új lemezt készítesz: komponált zenéről van szó, vagy azt veszed fel, amit ott spontán „összezenéltek”?
Ez az anyag nem egy hagyományos értelemben vett album lesz, amit a zenészek íróasztalnál vagy a próbatermükben érlelnek hónapokon át. Sokkal inkább egy dokumentumanyaghoz fog hasonlítani, amely az ottani kínai zenészekkel való találkozásainkba, az együtt töltött óráinkba enged betekintést. Immáron kétszer voltam Kínában, másodjára több koncertet is játszottam helyi zenészekkel. Ez az élmény és a zenészekkel kialakított barátság indított el ezen az úton.
Hogy szeretted meg a kínai népzenét?
Először az országot szerettem meg. Még az azóta sokat szenvedett Szíriában magyarázta nekünk egy holland srác: Kína valószínűleg a „világ legérdekesebb helye”, és annyira nagyok a kulturális különbségek, hogy egészen biztosan magába szippantana minket. Persze ezeket a dolgokat mi is tudtuk, de egészen addig, amíg egy velünk korabeli európai srác nem kezdte el mondani, addig számunkra Kína teljesen lehetetlennek tűnt, mint úticél. Végül ezen az estén döntöttük el Palmyra sivatagában, hogy ha egy módunk van rá, akkor kimegyünk Kínába. Persze ez nem volt egyszerű. Másfél éven át terveztük-szerveztük a lehetőségeinkhez képest az utat. Először mi sem gondoltuk komolyan, hogy összejöhet; majd egyszer csak arra eszméltünk, hogy három hónapja tanulunk kínaiul, folyamatosan a témáról olvasunk.
Decemberben adta a Fonóban első koncertjét a Both Miklós Folkside, majd nemrég már a Müpában zenéltetek. A Folkside a fő zenekarodnál, a Napránál csendesebb, nyomottabb zenét játszik. Hogy született ez a projekt, s miért érezted úgy, hogy szükség van rá?
Nagyon természetesen alakultak a dolgok a Folkside körül. Valójában egy egyszeri koncertnek indult az együttműködésünk, amelyben a Folkeurópa kiadó vezetői segítettek minket. Ez a koncert a Koppenhágában megrendezett WOMEX-nyitógála volt. Végül a koncert sikere elindított minket a lemez felé vezető úton.